2012. szeptember 14., péntek

school jerks - school jerks lp (2012)

pár hete végre kijött az új school jerks, ráadásul nagylemezen! rengetegszer meghallgattam már és most, hogy írok róluk, megint ezt hallgatom természetesen. imádom ezt a zenekart. az előző lemezeik is hibátlanok nálam, komolyan ez a punk! például az ugly minds, ugly faces-t újra felvették és sokkal bitangabbul szól, mint a control lemezükön. szóval a school jerks nagybetűs punk, amit én nagyon szeretek. a punknak ez a fajtája, ez az egresszív, tele gyűlölettel és köpködéssel. na, ez kell nekem. amitől a jóemberek inkább leugranak egy több száz méteres szikláról. ugyan azt a királyságot tolják, mint eddig. kíméletlen, felpörgetett germs. még a career suicide-hoz tudnám őket hasonlítani vagy a male nurses-hez. hé, emberek, hallgassa mindenki a school jerks legújabb lemezét, meg persze a többit is!

2012. szeptember 10., hétfő

nervosas - s/t (2012)


épp most jött ki a legújabb nervosas demo, és most hallgattam meg. nagyon szeretem ezt a zenekart, és ez a lemezük is legalább annyira tökéletes lett, mint az előzőek. ugyan az a recept, de egyáltalán nem unalmas, nehogy azt higgye valaki. sötét hangulatú, lendületes, gitározós punk. és van benne lány is! mi kell még ennél több, most komolyan? semmi. olyan nervosas-t hallgatni, mint egy sötét pincében összekeverni a korai christian death-et, a wipers-t és a dead kennedys-t. a mostani bandák közül egy nagyon kicsit az arctic flowers-hez is hasonlít vagy fordítva. és az egész lemez olyan zakatolóan pörög végig, hogy csak azt veszem észre, hogy már megint meg kell hallgatnom, mert minél többször hallgatom, annál teljesebb lesz az életem. végig nagyon feszes! és nagyon felkavaróak a riffjeik. felkavaróak, fülbemászóak és nagyon ötletesek. persze jó értelemben felkavaróak, mert nagyon jól hozzák össze ezt a goth rockos dolgot a gitározós post-punkkal, amit ráadásul még fel is pörgetnek annyira és olyan idegbetegségű énekhanggal, hogy már ficcen is be ezekre ráadásként a dead kennedys hatás. hallgassa mindenki az új nervosas lemezt, meg a többi lemezüket is, ha nem akar magával kicseszni.

2012. szeptember 4., kedd

dream smotherer

az utóbbi hónapokban annyi pissed jeans-t hallgattam, mint akkor, mint mikor megismertem őket. szóval nagyon sokat. ma is azt hallgattam a vonaton, a városban, próba elött, sőt még most is. 2009-ben figyeltem fel rájuk a king of jeans lemez megjelenése után. tudom, ez ultragáz, hogy nem előbb, de ez van. de behoztam a lemaradást. nemrég írtam is egy tök jó noise rock/noise hardcore számot. a mai próbán össze is raktuk, majd írok rá szöveget és csapathatjuk is. kicsit mondjuk szégyenlem magam, mert mikor őket hallgatom, vagy nézek róluk videókat, mindig megfogadom, hogy veszek magamnak egy punkos csizmát. mert a csizma az legalább annyira punk, mint a farmerdzseki vagy egy jó tornacipő vagy bakancs. ez a csizma dolog akkor is belém fészkelte már magát, mikor először láttam a zseniális cloak/daggert és láttam, hogy collin barth milyen csibészes csizmában tolja. naszóval a pissed jeans is a megunhatatlan kategóriában szerepel nálam mondanom sem kell. minden megvan hozzá, hogy ez így legyen és így is van. olyan, mintha a scratch acid játszaná a flipper generic lemezét vagy fordítva. az akkori flipper tolna scratch acidet egy kis kései black flaggel megspékelve, elszórtan butthole surfers elszállásokkal. de mindezt amúgy tök jól, egyedien, közben meg köpködik a sört a pofádba. ez a punk!

2012. szeptember 3., hétfő

aarrrgh pirate steel

most éppen a jedi five - relentless lemezt hallgatom. és még mindig változatlanul nagyon sok zenét hallgatok és a gondolataim is ugyan úgy megvannak róluk, csak kevesebbet írok ide meg kevesebbet is netezek. szeretem a jedi five-ot. komolyan mondom az egyik kedvenc poppunk bandám. nem is tudom, hogy a relentless, vagy a the porch lemezüket szeretem jobban. tudtommal csak ezek vannak nekik. de szerintem a relentless jobb, mondjuk ha a porchról pl a when animals attack-ot hallgatom akkor mindig elbizonytalanodom.  a napokban például sok young marble giants-ot hallgattam. sokak szerint elviselhetetlen zene, de nekem bejön nagyon. múltkor a hugom szólt, hogy "atyaég, tibi te mit hallgatsz?? ennél még az üvöltözős zenéid is jobbak." de ez van, szeretem a young marble giants-ot.
szóval a múlt héten nagyon sok poppunkot hallgattam. persze hallgattam sok minden mást is, szóval inkább úgy mondanám, hogy a poppánk dominált leginkább. és mennyire király, hogy itthon is van olyan poppunk zenekar, akik tökösek, mint a paint it black, dallamosak, mint a shook ones és közben tolják a felpörgetett dühös jedi five-ot persze a maguk módján. szeretem a fake shakest.

épp most értem haza és a vonaton grey areat csapattam. kurvajó volt, főleg így, hogy közeleg az ősz, bár a grey area nem az a tipik őszi punk, de nekem most olyan hangulatot sugallt. kellően gyors, ahhoz, hogy ne csak a dallamokra figyeljen az ember, jó fogós és mégis fülbemászó. a grey area fasza, főleg a '98-as lemezük.
vajon létezhet annál jobb dolog, mint olyan zenekarokat hallgatni, mint a low culture? hát, lehet, hogy igen, de engem az utóbbi 2 napban nagyon elkaptak, rendesen csak bulizni lehet rájuk, meg sem fordul más a fejemben, csakis a bulizás! nagyon király punk/powerpop maxra felpörgetve, ötletes számokkal. szóval semmiféle unalmas sablon zene. kurvajó na!

ami viszont leginkább az utóbbi jópár hétben szétszedett az a crusades. kibaszott crusades! márk által ismertem meg ezt a bandát egyik pesti bulin dumált róluk. és baszott jó. olyan, mint amikor a százfokos napsütésben neked inkább a jó kis 15-20 fokos őszi idő kéne, hiába a nyárinak tűnő dallamos zene. mert azért a cruasdes esetében ez nem ilyen egyszerű. szerencsére nem ilyen egyszerű. szóval igen az őszi idő, mert akkor legalább fel tudod venni a farmerdzsekidet, ami a legjobb ruhadarab az egész világon! szóval nem az a szokványos sima punkrock/poppunk/powerpop, hanem valami egészen sajátos. az idei lemezük is atom, de nekem ami 10/10-es az a the sun is down and the night is riding in. zseniális! hibátlan lemez!
ja, amúgy még mindig jedi five-ra bulizok.
és ha van zenekar,  amit szerintem soha nem fogok megszeretni az a galaxie 500. ezt most csak úgy ideírtam, nem is fogok tőlük semmit sem posztolni csak jár az agyam és ők most így bevillantak. kb 2 éve itt rohad a gépemen a  tugboat lemezük és eddig 1szer vagy 2szer hallgattam meg. azért minden zenét én sem szerethetek! amit mostanság sokat hallgattam még az a gun outfit. szeretem ezt a zenekart, kellően elborult ahhoz, hogy csak simán továbbot intsek nekik,és nyugtázzam, hogy jólvan okés közben néha aranyos is meg azért kicsit titokzatos is.
sokat hallgattam még mostanság newtown neurotics-ot is. komolyan nagyon jó zenekar voltak és olyan, mintha billy bragg énekelne benne. nem?? szerintem igen. kár, hogy elég alulértékelt banda voltak, mert szuper, amit összehoztak. post punk keverve egy kis clash-sel és billy bragg-gel na meg persze ramones-szal. a beggars can be choosers-t bármikor le tudom pörgetni gond nélkül, mert megunhatatlan kategória nálam.
Oi!

2012. szeptember 2., vasárnap

lude boys - demo tape (2012)

most hallgattam meg ezt a demót és már az első másodperctől tudtam, hogy ez a lemez/zenekar fel fogja dobni a vasárnapomat. megvan benne minden, ami feldobhatja egy olyan mániákus punk kedvét, mint én. lefelé pengetős, bugizós, garázs hangzású, kicsit rekedtes énekű punkrock, powerpop, garage punk keverék. olyan, mintha a reatards powerpop zenekar lett volna a maga hangzásában és ramones számokat játszanának. de most komolyan, az allentown számuk mennyire tipikus ramones. az a szám a legjobban. szóval, ha szereted a punk rockot, szeretsz táncolni és garázsban bulizni, akkor ez a te zenéd. legalább annyira, mint amennyire az én zeném. hello 2012-es ramones!