the accident

nem is értem hogy lehettem olyan felelőtlen, hogy a drunkdriver-től csak a 2010-es self titled lp volt meg. amikor kijött leszedtem és sokszor hallgattam is az utóbbi 2 évben. de az, hogy pont ennek a bandának a többi lemezét nem szedtem le az felháborító! jó, van millió banda akiknek meg igen, de ez nem mentség. szerencsére Viktortól megtudtam a többi lemez címét és le is szedtem őket múlt héten. annyival azért vigasztalom magam, hogy az a lemez jön be a legjobban, ami eddig is megvolt. őrület ez az egész zenekar. komolyan ez a punk! nagybetűs PUNK! mindenki hallgasson drunkdriver-t, ok?! ez meg a világ egyik legjobb, leggonoszabb és legkeményebb videója valaha. nincs apelláta, geci!

holnap neon piss. el sem hiszem, hogy láthatom őket élőben. nemrég jött ki az lp-jük, amin a demó számai is rajta vannak "jobb" minőségben. király lemez lett, nálam az év egyik legjobb lemeze. de már tudtam, hogy mire számítsak. viszont amikor a 2010-es demót először hallottam, akkor megállt bennem az ütő! azt gondoltam, amit most is gondolok, hogy ez a világon az egyik legjobb dolog. aki nem érti biztos azt hiszi, hogy meg vagyok őrülve, hogy így beszélek lemezekről, de persze simán lehetek őrült is. leszarom. annyi lesz a kellemetlen, hogy megint egyedül vonatozhatok pestre. jó, ahogy felértem már indul a bulii szokás szerint, de kurva unalmas egyedül annyit vonatozni. de mindennek ára van. messze lakom pösttől és aki messze lakik onnan és odavan a neon pissért annak ezt be kell áldozni. így is emiatt a nagy távolság és a baszott drága vonatjegy miatt csomó bulit ki kellett hagynom. pl: press gang vagy mondjuk a brutal knightsot is kétszer. de legalább a cloak/daggert 3ból 2szer láttam, mikor itt voltak. a másik meg, hogy úgy tűnik eltört a bordám egy véletlen punkbaleset kapcsán és így tuti nem tudok megőrülni neon pissre, mert gecire fáj. de azért sörrel a kezemben biztos, hogy rázni fogom a fejem végig. jee! aztán az új white lung lemez is. ÁZTÁKURRVÁÁ!! komolyan mondom ennél zseniálisabbat nem is lehet csinálni. az új lumber lung lemezt még nem hallgattam meg, de hamar sort kerítek rá. tegnap Buda barátommal hülyeskedtünk is a lung-okkal. olyanokat mondott, hogy lungos meg lungvágó. én meg hogy kenny a white lungból lungész. nagyon viccesek vagyunk amúgy szerintem, mint mindig! mostanában párszor megint lepörgettem az iceage lemezeket. nekem lemezen még mindig bejönnek. a 2009es s/t 7" is kurvajó a maga nagyon durván esetlenségével, a new brigade lp meg (valljuk meg a felfújt és számomra érthetetlen hype-on kívül, hogy) fasza lemez. élőben megnézném őket azért. de tényleg, miért kapta fel őket az egész világ? miért? vannak náluk sokkal jobb bandák is. persze ők is jók, de ez a felhajtás nekem nem szimpatikus. ja, nemrég kijött a pagan youth 7". tudja valaki, hogy azon a 2010-es demo tape számai vannak rajta vagy vannak már új pagan youth számok? ha olyasvalaki olvasná esetleg, aki tudja ezt, az írjon rám itt, mélbe, vagy fb-on, mert kiváncsi vagyok. yo!

dánia azért kicsit portland

és portland is kicsit dánia. na, most ez jól megmondtam, de nekem akkor is. persze punk ügyben értem ezt, miben másban is érteném. dániáról már ejtettem egy-két szót itt, de akkor inkább az őrületesen szar humorérzékem volt előtérben. szóval egy-két példával elmondom hogy is értem. tök akaratlanul, de ha mondjuk estranged-et hallgatok, akkor beugrik a no hope for the kids. hangulat, zene, stílus, minden. és persze az a jó, ha egy zenéből jönnek instrukciók, de ezek a bandák is olyanok, amiket imádok, szóval persze, hogy vannak. egyedien sötét, borongós a portlandi és a dán punkzene, pontosabban egy bizonyos vonalai. olyan, mint amikor az új gitároddal ki akarsz menni játszani az utcára, ahol ott áll egy nagyon jó csaj, akiért odavagy és így talán felfigyel rád, mert amúgy persze nem, de esernyővel áll ott, mert zuhog az eső és esernyővel nem lehet gitározni. na, ilyenkor mivan? ilyenkor az van, hogy ha borongós, gitározós zenét dallamosan játszanak el nagyon jól, akkor leszarod, ha elázik az új gitárod, mert az csak egy tárgy. ezért imádom ezeket a zenekarokat/szintereket. ja, meg nem hiába van autistic youth/cola freaks split. naugye! és milyen király, hogy a cola freaks a lost kids(ami szintén egy dán banda volt) - cola freaks 1979-es seven inch-ről nevezte el magát. amugy az a 7" zseniális. az a király még a cola freaks-ben, hogy a jay reatard féle lost sounds-ot keverik a post punkkal. gyönyörű! a gorilla angreb is lehetett volna akár egy portlandi banda is simán. miért ne?  meg az observers is simán lehetett volna egy dán banda, nem? na, erről beszélek. meg azért a végén köszönjük már meg greg sage-nek ezt az egészet.

fake shakes - demo (2012)

na végre! egy ilyen banda hiányzott már magyarországra. igaz, a formyfriends is hasonló volt, meg tetszett is nekem, de a fake shakes sokkal jobb. bár még nem láttam őket élőben, csak egy koncertfelvételt róluk, meg orrba-szájba hallgatom a demót. lendületes, gyors, ötletes pop-punk/melodic hardcore. amik beugranak róla így hirtelen az a jedi five meg a choke up. és ritka nálam, hogy egy lemezen minden szám bejön, de ezen mindegyik atom. persze vannak kiemelt kedvenceim. az egyik a cheap escapes, a másik pedig a farewell, my little viking. a cheap escapes-ről azonnal a choke up ugrott be. a farewell, my little viking-ben meg mennyire király már az a gitárnyekeregtetés. hasonló nyekeregtetéssel kezdődik a lawrence arms turnstiles száma amúgy. meg ami még pluszban király, hogy az egész lemezt körüllengi a paint it black-es hangulat. jó, a paint it black persze másfajta punk, de nem is arra értem, hanem a tökösségre. szóval ebben a bandában van yeminség bőven. nekem az ilyen bandák jelentik a poppunkot. hallgassa és/vagy töltse le mindenki Buda barátomék új zenekarának demóját, mert amúgy ez az egyik legjobb punk lemez itthon 2012-ben.

32 éve halt meg Ian Curtis

R.I.P.

bent cross 7" (2012)

ezek a hamburgi punkerek aztán nem szórakoznak. nagyon király lemezt hoztak össze. hatások egyértelműen a 80-as évekből jönnek leginkább. lendületes, baszós középtempó, kő kemény riffekkel, néhol kicsit rokkosak is azok a riffek, de jó irányból rokkosak mindenképpen. és visznek bele táncolhatóságot. és mennyire király már az olyan zene, ami hardcore, beletűzdelve rokkos elemek, de közben még kellően dallamos is és mindez alatt baszottul tökös. igazából ez sem egy kritika, mert kb itt ömlengek róluk, de akkor mi van? semmi. és tényleg nincs baj, addig, amíg ilyen zenekarok alakulnak és ilyen fasza lemezeket hoznak össze. és mivel hamburgiak és punkok, tuti szeretik a sankt paulit is. a punkrock! fanzine júniusi számában írnak is majd róluk. ti meg, akik olvassátok a blogomat hallgassatok bent cross-t!

új roomrunner

a tegnap megjelent új lemezről a címadó számot már hallgathattuk egy ideje, de végre már a többi számot is. a super vague-n is nagyjából azok az összetevők, mint a tavaly novemberi ep-jükön. sok zaj, garage punk/rock, nyakonöntve egy kis grunge-dzsal. valami olyasmi, mintha a dead moon-t, a sonic youth-t, meg egy instrumentális noise bandát összegyúrnánk és még ezekhez jönne egy kis napalm beach. nagyon ígéretes bandának tűnnek ezek a baltimore-i csibészek, de ezt azért halkan tegyük hozzá elvárható is volt tőlük az ex-double dagger-es múlt miatt. az első szám, a super vague egy abszolút sláger dal, a tőlük megszokott nyavajgós énekkel, ami hozzájuk abszolút illik. táncolni is lehet rá meg sört locsolni is simán szakadt farmerben. a második szám, az undo már kicsit jobban kiszámíthatóbb, nem az a nagy durranás, de nem is rossz, ilyen lazázós, nyugisabb, több torzítatlan gitárral, de úgy, hogy azért van rajtuk egy kis zaj effekt még így is. és ez jó húzás ám. aztán no wait már sokkal jobb szám. lendületes középtempós riffel indít, aztán őrült gitár riff követi, de őrületen király, aztán vissza a lendületesség, aztán megint örültség. mindez alatt pedig ilyen tök unott ének, amit amúgy nem unottnak szántak, csak egyszerűen ők ilyenek. jó ez a szám. simán még akár lökdösődni is lehet rá. az utolsó szám meg egy szinte kivehetetlen zajolás. szóval király! olyan, mintha végig egy kibaszott fűrész szólna nem is gitár. alá meg shoppers-es ének. engem meg lehet fogni az ilyesféle őrültségekkel. tetszik ez a lemezük is. de még így is a kedvenc számom tőlük a tavalyi lemezükről az aesthetic. meg azért élőben is megnézném őket, mert az is nagyon nagyon fontos. remélem nem kéne bennük csalódnom. csak, hogy kicsit gecizzek már.
http://roomrunner.bandcamp.com/album/super-vague

új white lung klip! take the mirror!

ezt a számot komolyan annyiszor meghallgattam már, hogy az elképesztő!!! az év egyik legjobb száma nálam már most. ja és tök odavagyok a dobos lányért.

i just wanna puke on the stereo

legalább annyira szeretem a frumpies-t, mint a bikini kill-t. bikini kill-t mondjuk többet hallgattam életem során eddig, de ez mindegy, mert imádom ezeket a bandákat. tobi vail-lel tök szívesen találkoznék már. mondjuk biztos nagyon zavarba lennék tőle az elején, de csak jól kijönnénk. mondjuk kb anyám is lehetne, mert 42 éves, júliusban lesz 43. szívesen csinálnék neki egy válogatás kazit ajándékba, meg arra is kíváncsi vagyok mik a kedvenc bandái/lemezei. na jó, biztos kérdeznék tőle kurt cobainről is, ha már jártak egy darabig.

a nirvanáról mondjuk már leírtam itt a véleményemet. de ha már említettem kurt-öt, akkor pár szó még. szóval olyan zenekarokból meríteni, mint a wipers, pixies, sonic youth, vaselines, flipper, scratch acid, breeders stb. szóval csak jó sülhet ki. de az, hogy az egész világ annó kibaszottul felkapta őket az meg a magamfajta punkoknak a mai napig nem tetszik. attól még a nirvana jó zenekar volt amúgy. mondjuk calvin johnsonék is annak idején teljesen elfordultak a zenekartól, amint világhírű lett. meg még csomó érdekes dolgot olvastam ezzel kapcsolatban ami miatt a K RECORDS örökre egy tök érdekes, fura és abszolút zárt közösség marad számomra, hiába vágja mindenki a kiadót. ja, amúgy kim deal vagy kim gordon? ezzel amúgy mindig bajban vagyok, mert kim deal aranyosabb, meg jobban szeretem a pixiest meg a breeders-t a sonic youth-nál picit azért, viszont kim gordon régen jó csaj volt.

nem tudom miért de kim gordonról mindig mark arm jut eszembe vagy fordítva. valahogy úgy vagyok vele, hogy kim gordon a női mark arm, vagy inkább fordítva. mark arm a férfi kim gordon. meg az is elég fura, hogy van pl egy zenekar és van egy kedvenc számom tőlük és van egy kedvenc koncertfelvételem. és van pár olyan eset, amikor 2 külön számról van szó. elég paradoxon amúgy tényleg, de erre szoktam azt mondani, hogy élőben minden más és királyabb. ott jön át mi is van valójában. amúgy kegyetlenül bulizhatnékom van, csak úgy megjegyzem.

i hate the sound of sirens it's the sound of violence

most épp a regulations - police siren-t hallgattam. előtte meg a sickoids lp-t. és kibaszott kemény!király, hogy mindig vannak új lemezek, amik nagyon jók, és nagyon tetszenek. aztán hallgattam nemrég a government warning - arrested lemezt. most már újra regulations pörög, méghozzá az electric guitar. közben meg a nothing nice to say-t olvasgatom. hétfő estére nem is rossz. ja amugy az electric guitar lemezt már szarrá hallgattam. évente nagyon sokszor meghallgatom, rengetegszer. meg az összes regulations lemezt agyon hallgattam már. imádom és nem tudom, meg nem is akarom megunni. még a myspaces időszakban leveleztem velük, mert akartam rendelni pólót, írtak is vissza meg minden, de aztán valahogy nem lett belőle semmi.

"na miván lujzáááá"

hú. és mégnagyobb hú! leírom mi volt az utóbbi napokban. leírhatnám egy szóval is, de nem akarom, mert akkor mi értelme lenne ennek a blognak. mármint amúgy tök felesleges értelmet keresni bármiben, abban meg, hogy miért blogolok csak annyit tudnék mondani, hogy a saját szórakoztatásomra, mert nem hiszem, hogy léteznek "rendszeres olvasók". de nem is baj. naszóval. 3 napig folyamat buliztam. a csütörtöki no problem hatalmasan király volt. a vonaton már azért ittam, nehogy valami baj legyen és elég hatásos volt, no problemet hallgattam meg white lungot többnyire, 75 fok volt és közben söröztem. nem panaszkodom. aztán iván kijött elém a délibe, irány hozzájuk, kaja+sör aztán mentünk a szabad az á-ba. kiváncsi voltam amúgy a pay my milk-re, mert nem láttam még őket élőben, viszont lemezen kurvajók! a számaikat lenyomták, ahogy kellett, viszont sajnos nem éreztem benne dögöt. a gitároson kívül minden tag olyan unott volt vagy én nem tudom, de nem voltak beőrülve. a gittyósnak meg respekt amúgy, mert bugizott közben meg csomót pengetett lefelé. ezazz! szóval király volt ám, csak lehetett volna benne őrület. a fuseism is király volt, de rádi szerint nem voltak jók. faszság amúgy, mert tényleg király volt. a strange attractor is őrület volt. kb a kanadai buzzcocks. kicsit sokat játszottak amúgy, de nem baaj. király volt. és jött a no problem! kibaszott hatalmas őrület volt. annyira zseniális bulit nyomtak, hogy az hihetetlen. végig ment a pogó, ahogy az kell egy jó punk buliba. aztán budával csináltunk velük interjút. és mondta buda, hogy a telefonja nem vette fel. úúú. aztán ment tovább az őrület egy kocsmában, aztán after kb reggel 7ig. oi, oi, oi!!! basszameg a punknál NINCS jobb dolog az életben. petivel délelőtt főztünk a kanadai zenekaroknak, ittunk tovább, aztán mentem is a vonatra. annyira meg voltam még indulva, hogy a maradék pénzemből sört vettem hazafelé. vonaton szintén háromezer fok volt és a kispolgárok csak így néztek engem a kabinban, ahogy iszom a söröket, hallgatom a zenét meg néha-néha léggitározom. amúgy a mai napom erősen a modern lovers-é eddig, csak úgy megjegyzem.

ja, a legjobb meg az volt, amikor sétáltunk ivánhoz és az utcán vajdáskodott egy csávó két nővel és kiabálta az egyiknek, hogy ná miván lujjzááá! zseniális volt. na és aztán a vonaton hazafelé meg egyik haverom hívott, hogy hol vagyok már, és amint hazaértem menjek legénybucsuba. mondom JÓ. buli. szóval úgy is lett, mentem. őrület volt. valamikor reggel keveredtem haza és beájultam az ágyba. de még nincs vége, mert tegnap meg házibuliba voltam. egyik haveromnak volt a szülinapi bulija. kegyetlen buli volt amúgy, ma reggel értem haza. ráadásul ami plusz királyság, hogy a házibuliba megismerkedtem egy csajjal, akit szerintem soha az életben nem látok többet sajnos. amúgy mennyire király lenne, ha minden napom olyan lenne, mint az utóbbi 3 nap. hát nagyon király lenne!

no problem

hogy megéri-e el-vissza összesen 7 órát utazni, ráadásul most egyedül egy kb 20 perces koncertért? hogyne érné meg! mindig megéri! mindjárt indulok! NO PROBLEM!

nothing to nothing

nem nehéz kitalálni, hogy most mit hallgatok. de nem csak azért írtam ezt bejegyzés címnek. hanem, mert most így gondolom a dolgokat. szóval picit most hőbörgök. meg amúgy is. punk vagyok, had hőbörögjek már! szóval. ha az ember világ életében egy dolgot akart csinálni, ami igazából nem is egy bonyolult dolog, sőt. elég egyszerű, nincsenek benne nagy vágyak meg semmi kapzsi faszság. amit szeretnék csinálni nap mint nap, az az, hogy játsszam a zenekarommal a világ lehető legtöbb pontján, kis klubokban, foglaltházakban meg pincékben. ennyi. és nem kéne nekem ebből semmi plusz pénz. csak annyi, hogy utazási költség, egy tál kaja meg sör. vagy valami ital. aztán utána hol fekszem el az már mindegy. és ezt amcsi punk bandák gond nélkül meg tudják csinálni. abszolút DIY módon, ahogy én is szeretném. meg még jópár embert tudnék mondani, aki így gondolkodik még ebben a szar országban is. és azok a bandák meg emberek semmivel sem különbek nálunk, ugyan olyan punkerek, az etikájuk, elveik is olyanok, mint a miénk csak ők ezt meg tudják csinálni. ez a különbség. életem legjobb hete a tavalyi eu turnénk volt a plan beer-rel. akkor még megvolt az előző zenekarom, a mind your step. zseniális volt. ez az élet! most aztán jól megmondtam, de akkor is. live fast, die punk!

friends were gone

kivételesen amiről írni fogok, az nem punk zene. a wavves-ről van szó, ami sosem volt punk, de az első két évüket figyelemmel követtem 2008-2009-ben. tetszett, hogy nagyon zajos. aztán persze csak meglovagolták a lo-fi hullámot. ennyiről szólt az egész, nem is kell komolyan venni. de azért a nyafogós számaik között is vannak kedvenceim. például a friends were gone. tegnap elég sokat gitároztam meg "énekeltem" ezt a számot, most eléggé ilyen hangulatban vagyok. meg ma is eljátszottam párszor. szomorúan fülbemászó, lehangoló pop szám amúgy és amennyire egyszerű dallamokra épít, annyira csengenek jól. a szöveg meg zseniális.

so i looked at the top of the barrel with some rain boots on
and i flipped my head around and my friends were gone

no it's never gonna be this lonely again
and you're always gonna be that guy without those friends

so i looked at the top of the barrel with some rain boots on
and i flipped my head around and my friends were gone

know you're always gonna be this lonely in the end
know you're always gonna be that guy without those friends

doppler effect

nem, nem unom amúgy. hogy is unhatnám meg? sehogy! mondjuk egyre kevesebb az ember, akivel el tudnék beszélgetni zenéről, és sajnos elég sokat kell ahhoz utaznom, hogy ezt megkapjam. de hát ebbe semmi szokatlan nincs. és az is milyen fura, hogy ha találkozom külföldi punkokkal, akkor velük azonnal megvan a közös hang. zenéről, bármiről. jó példa erre Dennis cimborám frankfurtból. sajnos csak egyszer találkoztunk élőben, de akkor egész éjjel dumáltunk. zenéről, punkról. punkzenéről, nna. és szoktunk levelezni is. na mindegy csak leírtam, hogy ez így van. és több példa is van rá. például egy koncerten egy német punk lánnyal is tök jól eldumáltam pedig akkor láttam először valaha. mondta, hogy menjek ki németországba bulizni. hát én mennék csak kéne hozzá sok pénz. meg Dennis is hívott egy német punkhc festre. az egyik legjobb barátom, Ricsi is németországban lakik már kb 3 éve, ő is mondta, hogy költözzek ki, ne killódjak itt magyarországon. abszolút igazuk van egyébként, de én még itthon zenélni akarok. itt a cöldlook, ami előre viszi a napjaimat. meg akarok még bandát/bandákat csinálni. meg elektróakusztikusan is akarok hőbörögni. igaz kevesen vagyunk punkok szombathelyen, de megvannak rá az emberek, akik szintén ugyan olyan lelkesek, mint én. és ez a lényeg. úgyhogy még biztos nem dobbantok ebből a fos országból. azért adtam ezt a címet amúgy a bejegyzésnek, mert a doppler effect egy zseniális szám. egy zseniális zenekartól, a breathe in-től. komolyan a szövege, kb pont rám illik. nagyon durva. imádom a breathe in-t, egyik kedvenc zenekarom egyébként a többi millió kedvenc zenekarom mellett. csak azt nem értem, hogy miért pont a time in malta-val csináltak splitet. ezt sosem értettem. a time in malta egy értékelhetetlen szar. a breathe in meg az egyik legjobb dolog az életben. erős kontraszt mi?

 

hello, proto-nyár!

kicsit már félelmetes az a mennyiség, ahányszor meghallgattam már a white lung - take the mirror számát, baszki, most is azt hallgatom, de mindjárt tolok egy kis vapidot meg no problemet. jje no problem!!! érdekesen alakul ez a tavasz, ami már inkább nyár, szóval ezért ez a hülye bejegyzés cím. mondhatnám, hogy vannak fura dolgok. de mondom is. van pár furcsa dolog. az egyik kicsit meglepett, de aztán rájöttem, hogy ez igazából csak elsőre volt fura, aztán egy "király" szóval nyugtáztam. aztán a másik meg inkább szánalmasan fura. amiből a furát le is vehetnénk és akkor maradna a lényeg. a szánalmasság. előbb-utóbb kifogynak az emberek, mert ez egy kis közösség, és akkor már csak a leélt élet marad, mert mindenkinek megvolt már. de ez is egy életcél. nincs bennem harag. haragudtam, vitatkoztam már eleget az életben. és rohadtul felesleges volt. és elég vicces, hogy erre is 23 évesen jöttem rá. ez van. én meg majd megszokom, hogy minden buliba ezt kell néznem, mert már csak ez a zavaró, mert amugy i dont care van már szerencsére. ú, most már a vapid - death of youth száma szól. és ezt a számot sem lehet megunni. emlékszem, amikor kijött 2009-ben a practically dead lemez. annyira szétvitt, hogy hajjaj. ez a hétvége is király volt ám. de még mennyire. leszerveztem a human errort szombathelyre. és legalább annyira kemény buli volt, mint az 86 mentality énekese, aki amugy kibaszott kemény skinhead. szóval el lehet képzelni. az after pörgött reggel 8-9-ig. nem bírtuk abbahagyni a táncot-pogót-dumálgatást-ivást. és mégtöbb ivást. hihetetlen király volt. komolyan ezek a legjobb dolgok az életben. hatalmas töltést tudnak adni az embernek. és innen is köszi mindenkinek aki eljött és segített bármiben! az utóbbi fél-1 évben szerveztem kb 5-6 bulit, és azon kívül, hogy vannak benne parázós dolgok, amikre oda kell figyelni, azért ez is egy jó dolog ám. király, amikor a zenekarok meg vannak elégedve mindennel és még egy jót buliztunk is és ugy válunk el, hogy jje, kösz haver. megéri a fáradtságot meg mindent abszolút. legjobb. na, most már no problem-et hallgatok. atyavilááág, hogy ez mekkora BULI lesz!!! lesz még ebben a hónapban egy koncertszervezésem, az egy zártkörű termes buli lesz most újra. azért is lesz jó, mert felesleges/zavaró emberek nem jönnek be. mert nem jöhetnek be. lehet, hogy hülyén hangzik ez most, de tényleg az ilyen bulik is nagyon jók, pont emiatt. ennek is megvan a varázsa. aztán leállok egy időre a szervezésekkel, mert még több időt akarok most fordítani a zenélésre, számírásra, gyakorlásra. Börzsivel azt dumáltuk, hogy jó lenne csinálni egy hardcore bandát. 80-as évek eleji vonal of course. jó bunkó tökös hácét. nem akarok most itt példázódni, mert tökre nem is kell, mert mindenki a saját ízlésére formálja a zenét, de valami negative approach, vagy a mostani bandák közül valami boston strangler féleséget. vagy mint a cülo. ennyi.

az új

terrible feelings lemez is tökéletes lett természetesen, de az utolsó szám, a rest in peace, az valami különlegesen zseniális!!!

hesszelgetés az omk-ban

slágercsokor