busó - 3e

nem ismertem ezt a zenét, sem a hozzá köthető embert. az utóbbit még most sem. ráadásul kérésre sosem írtam semmiről, csak most először, de nincs ezzel semmi baj. jó buli. szóval az egésznek a hangulata elég borongós és jól vannak keverve és párosítva a stílusok. sötét, fátyolos zajfelhő egy kis neofolkkal keverve és cold cave hatásaokkal, hozzágyúrva egy jó adagnyi post-punkot. olyan, mintha wesley eisoldot elrabolnánk egy cold cave próbáról és egészen romániáig vinnénk valami kihalt, hegyes, dombos helyre, ahol aztán tényleg semmi nincs, hogy ez még jobban fokozza a borús hangulatot. és adnánk neki egy szintit amivel zajonghasson mindenféle effekttel, és közben douglas pearce ijesztően dúdolgatna erre az egészre. ilyen hallgatni ezt a lemezt. amit kicsit hiányolok, az viszont az, hogy a sok sötétség és elborultság az erő rovására ment. mert minden fajta zenét lehet tökösen játszani, amúgy itt sincs ezzel baj, csak nekem néha-néha kicsit esetlennek tűnik, összeszedetlennek, de aztán mindig jön egy olyan rész, ami ezt felváltja és újra működik a dolog. szóval ez egy elég ígéretes és jó lemez. hallod, max g morton, neked tuti tetszene.