2012. június 9., szombat

everybody dies

azért szeretek doom town-t hallgatni mert tök olyannak tűnik, mintha siouxsie felpörgetett, gyors gitározós postpunkot játszana. király a 2010-es demójuk, és ami pluszban király, hogy egy wipers számcímből nevezték el magukat. na, de amúgy azért kezdtem igazából bele ebbe a posztba, hogy elmondjam mennyire király a sickoids. amikor először hallgattam a lemezüket elég rendesen letaglózott és ami a bizonyíték, hogy zseniális zenekarról van szó, hogy akárhányszor hallgatom őket, mindig szétszednek. ennyi! meg imádom nézni a videóikat is, mert látszik rajtuk, hogy szétfeszíti őket az energia. hihetetlen. és akkor milyen lehet élőben? baszki, de megnézném őket. ez a kedvenc videóm tőlük:

hú, most rendesen rámjött a táncolhatnék amúgy a doom town miatt, és nem mostanában hallgattam, szóval ez nagyon jól jött. de ez mégsem az a tipikus táncolhatnék, ami mondjuk akkor van, ha jó kedvem van és mondjuk steve adamyk band-et hallgatok vagy sonic avenues-t. mert az utóbbi két zenekar az a bugis táncolós punk rock. de mondhattam volna akár a white wires-t is. persze ezeket a zenekarokat is nagyon szeretem.

doom town-ra táncolást inkább ilyen sötét szobás buginak hívnám, ami kicsit paradoxon azért, de annak is megvan a szépsége. most amúgy egy olyan bandát hallgatok, amit ezer éve csapattam utoljára kb, de akkor sem orrba-szájba. szóval most where fear and weapons meet-et hallgatok. nem az a kimondottan én zeném, de a hasonló hardcore bandák közül azért nálam kitűntek. mert azért kibaszott feszes ám, meg pörgős meg tele van punkkal. egészen pontosan most a '99-es the weapon lemezt nyomatom.
múlt héten meg feltűnően sok the men-t hallgattam. amúgy bírom én a the men-t, de azért a felhajtás nagyobb körülöttük (is), mint kéne. most ez elég hülyén hangzik, mert úgy mégis ki vagyok én, hogy ilyet mondjak, de ez a véleményem. ettől függetlenül király zenekarról van szó. a think című számukra meg azért nagyon-nagyon be lehet indulni. az egyik legjobb men szám nálam.

a where fear and weapons meet után, amit most sok idő után tök jó hallgatni, táraztam be magamnak straightjacket nationt. azért azt valljuk be, hogy ezek az ausztrál skacok nem szórakoznak. imádom őket, mert megvan bennük minden, ami kell a punkban. düh, gyorsaság, lendület, fogós számok és a germs gecisége is. azért ez elég király egyveleg azt hiszem. vagyis nem hiszem, hanem TUDOM, hogy az.
szereti valaki a seize-t? mert én igen. az everybody dies lemezük nagyon fenyítő és mégis táncolós és minden szám sláger. 82-es lemez amúgy és nekem olyan benyomásom van róluk, mint ami akkor szokott rámjönni, amikor "tipikus" kbd-s bandákat hallgatok a blogjukról. olyan jellegzetes. imádom a kbd records blogos zenekarokat, mert valahol van bennük valami, ami kbd-s, mégha nem is kiadóról van szó. amúgy az everybody dies lemez why not records-nál jött ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése