a tegnap megjelent új lemezről a címadó számot már hallgathattuk egy ideje, de végre már a többi számot is. a super vague-n is nagyjából azok az összetevők, mint a tavaly novemberi ep-jükön. sok zaj, garage punk/rock, nyakonöntve egy kis grunge-dzsal. valami olyasmi, mintha a dead moon-t, a sonic youth-t, meg egy instrumentális noise bandát összegyúrnánk és még ezekhez jönne egy kis napalm beach. nagyon ígéretes bandának tűnnek ezek a baltimore-i csibészek, de ezt azért halkan tegyük hozzá elvárható is volt tőlük az ex-double dagger-es múlt miatt. az első szám, a super vague egy abszolút sláger dal, a tőlük megszokott nyavajgós énekkel, ami hozzájuk abszolút illik. táncolni is lehet rá meg sört locsolni is simán szakadt farmerben. a második szám, az undo már kicsit jobban kiszámíthatóbb, nem az a nagy durranás, de nem is rossz, ilyen lazázós, nyugisabb, több torzítatlan gitárral, de úgy, hogy azért van rajtuk egy kis zaj effekt még így is. és ez jó húzás ám. aztán no wait már sokkal jobb szám. lendületes középtempós riffel indít, aztán őrült gitár riff követi, de őrületen király, aztán vissza a lendületesség, aztán megint örültség. mindez alatt pedig ilyen tök unott ének, amit amúgy nem unottnak szántak, csak egyszerűen ők ilyenek. jó ez a szám. simán még akár lökdösődni is lehet rá. az utolsó szám meg egy szinte kivehetetlen zajolás. szóval király! olyan, mintha végig egy kibaszott fűrész szólna nem is gitár. alá meg shoppers-es ének. engem meg lehet fogni az ilyesféle őrültségekkel. tetszik ez a lemezük is. de még így is a kedvenc számom tőlük a tavalyi lemezükről az aesthetic. meg azért élőben is megnézném őket, mert az is nagyon nagyon fontos. remélem nem kéne bennük csalódnom. csak, hogy kicsit gecizzek már.
http://roomrunner.bandcamp.com/album/super-vague
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése